Ugróiskolás nap

Tegnap Vackor jó sok sütit habzsolt. Még a pocakja is megfájdult kicsit, ezért úgy gondolta, jót tenne ma egy kis mozgás. Hiányzik neki a suli, talán ezért gondolta, hogy ugróiskolázni fog. Vagy ickázni. Vagy sántikázni. Merthogy így is nevezik ezt a világon mindenütt elterjedt ügyességi gyerekjátékot. A földre rajzolt vagy karcolt ábrán meghatározott szabályok szerinti, többnyire fél lábon való végigugrálással kell játszani. A játéknak igen sok változata van vidékenként, országonként.

Ez egy portugál változat

Ez pedig a katalán gyerekek kedvence

Az amerikai gyerekek így játszák.

A kápolna a leggyakoribb változat hazánkban, nevét a templomok alaprajzát másoló elrendezéséről kapta. A játékos egy kavicsot dob először az első négyzetbe, majd féllábbal utána ugrik. Felveszi a követ, vigyázva, hogy másik lába ne érjen a földre és a második négyzetbe dobja, majd utánaugrik fél lábon, és így tovább. A kettős négyzetbe mindkét terpesztett lábával egyszerre kell ugrani, az utolsó előtti négyzetet viszont ki kell hagyni. Ha a végére ért, ugrásból meg kell fordulnia és most már kavics dobása nélkül visszafelé is végig kell ugrálni a mezőket. Ha nem a megfelelő négyzetbe sikerül dobni a követ vagy ugrás közben leér a lába, vagy a vonalra lép illetve az utolsó előtti négyzetet bármilyen módon megsérti, kiáll, és a következő játékos jön. A tiltott mező neve pokol. A játékot nehezíteni lehet, ha az első sikeres teljesítés után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni a pályát.

A csigavonal alakú pályát kívülről befelé végig kell féllábon ugrálni. A középső négyzeten le lehet tenni mindkét lábat és pihenhet a játékos. Innét visszafelé is fél lábon ugrálva kell kimenni. Utána hátat fordítva a csigának kavicsot kell dobni, ahová esik az a négyzet a játékos háza, ahová ezután csak ő ugorhat, a többieknek ki kell hagyniuk. Az nyer, akinek a végén legtöbb háza lesz. Valószínűleg ez a változat a legősibb.

Vackor emlékezett rá, hogy hallott már egyszer egy aranyos verset, ami az ugróiskoláról szól. Keresgélt a versesköteteiben, és csakhamar rá is talált: 

Nemes Nagy Ágnes: Ugróiskola

Járok az utcán,

kip-kop, kip-kop,

még meg is állok

itt-ott, itt-ott.

Jó megállni, nézz oda,

ott egy ugróiskola,

felrajzolva járdaszélre,

zöld krétával nagyra, szépre,

mindenütt van, nézz oda,

itt-ott,

kip-kop,

egy-egy ugróiskola.

Egy,

egy,

egy,

páros,

egy,

páros,

fordulj vissza,

páros,

egy,

nem hibáztam, nagyszerűen

megy, megy, megy,

mi van hátra? Páros,

nem leszel te sáros,

itt a vége:

egy,

egy,

egy.

Itt dal formájában is meghallgathatjátok a Kaláka együttestől

Napjainkban már virtuálisan is játszható az ugróiskola odabent a számítógép előtt. Próbáld ki magad ezen az egyre nehezedő pályán!

Persze ti magatok is rajzolhattok hasonlót: 

A legjobb kint ugrálni a friss levegőn. Szaladjatok, próbáljátok ki ti is ezt a változatot: 

Tervezzetek, rajzoljatok ti is szép színes ugróiskolát, akadálypályát. Ha az időjárás engedi, a legjobb odakint megvalósítani a terveket. De ha netán esne az eső, papírra lehet vetni a jó ötleteket.