Vackor éjjel nem aludt valami jól. Éles hang hasított az éjszakába, amitől az álma riadtan elröppent. Vackor percekig forgolódott, mire újra el tudott aludni. Aztán megint felhangzott az a félelmetes hang. És ez így ment óráról órára!
Mivel már hajnalodott és amúgy sem tudott aludni, hát ágyába vitte Vackor a legvastagabb lexikont, hogy kiderítse, ki zavarta meg az álmát.
Olvasott, lapozgatott, gondolkodott, ingatta a fejét, hümmögött, bólogatott, meresztette a szemét. Végül kiolvasta a sok tudományból, hogy egy bagoly zavarta meg éjszakai álmát.
Most már tudta Vackor, hogy éjszaka egy bagoly volt a társa. Gondolta, napközben is jó társ lehetne egy bagoly. Vagy akár több is!
Bemelegítésként megnézett egy mesét egy bagolyról. Aztán fabrikált, nyírt és ragasztott. Verset is tanult. Ja, és megtanult baglyot rajzolni!
ROMHÁNYI JÓZSEF
A BÖLCS BAGOLY
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hasztalan unszolta:
- Magolj,
fiam, bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.
Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán.
- Huss!
Rivallt rá az elnök-akadémikus.
- Szálljon egy házra,
és borítsa gyászba!
- Jó! - mondta a buta bagoly, holott
azt sem tudta, miből lesz a halott.
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
a Huhugányos Akadémia tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése