Vackor imád labdázni. Örül is a szép időnek és hálás, amiért van egy szép nagy udvar a ház körül, ahol szállhat és gurulhat a labdája. Neki pöttyös labdája van, de a szomszéd fiúnak focija is van. Látott már teniszlabdát is, egy kutya játszott vele épp, de tudja Vackor, hogy sportolók a teniszlabdát ütővel adogatják egyik térfélről a másikra. És sok-sok már formájú, méretű és színű labda létezik a világban. Egyben viszont nagyon hasonlítanak: jót lehet játszani velük! Gyertek játszani :)
Így készül a foci:
Mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos focilabda. Aki ezt a fején pattogtatni kezdte, biztos lehetett abban, hogy a labda a fején is marad. Sosem gurul el és sosem repül máshová. Aki a térdén pattogtatta, biztos lehetett abban, hogy a labda a térdén is marad. Sosem pattan meg és repül másfelé. Aki a lábfején dekázgatott vele, biztos lehetett abban, hogy a csodálatos focilabda nagy sikert tartogat számára, mert bármilyen ügyetlenül is tartotta a lábát, a labda igazodott hozzá és élmény volt vele hosszasan dekázgatni. De a legnagyobb örömet mégiscsak annak jelentette, aki kapura rúgott vele. Mert ez a labda okosan megkereste a kapu legvédtelenebb zugát és épp odaszállt. Mindig gólt rúgott vele a labda boldog tulajdonosa. No de kié a labda? Ez volt a mező legnehezebb kérdése, mert minden bogárka a magáénak akarta. A hosszú csápú hőscincér mindenki füle hallatára kijelentette, hogy a labda az övé. - Már miért lenne a tiéd, te hosszú bajszú. Csak beleakad a csápjaidba! – gúnyolódott csúnyán a nagy erejű szarvasbogár. - Ki másé lenne? A hősöknek jár az ilyen labda – vágott vissza a hőscincér. - Természetesen az enyém, hisz én vagyok a bogarak uralkodója. Nincs nálam hatalmasabb erejű sem égen, sem földön – mondta királyi méltósággal a szarvasbogár. - Nem lehet a tiétek – szólt közbe a katica. – Bárki láthatja, hogy pöttyös. Márpedig a katicák háta is pöttyös. Ez is azt jelenti, hogy összetartozunk.
- Ne nevettesd ki magad, katicácska! – avatkozott bele a vitába a nagycsaládos sáska. – Bárki láthatja, hogy nem pöttyök vannak rajta, hanem szögek. A mintája alapján inkább hatszögek. - Akkor pedig csak az enyém lehet - mondta a darázs -, hisz a darazsak is hatszög alakú keltetőkben jönnek a világra. Mi már úgy születünk, hogy focisták legyünk. - Látható a mezemen – mutatta szép sárga-fekete csíkjait. De már ezt egyetlen társa sem hagyhatta annyiban. Összeszólalkoztak a szúrós nyelvű, nagy fullánkú darázzsal és egymással. Addig-addig vitatkoztak, addig-addig veszekedtek, hogy hajba kaptak. Egymásnak esett a sok buta bogár és veszekedtek, verekedtek, hogy kié legyen a focilabda.Tépázták egymás csápját, eltörték egymás lábát, összegyűrték egymás szárnyát. Olyan nagy port kavartak, hogy észre sem vették, hogy a foci bánatosan elgurult közülük. Elgurult, mégpedig egyenesen egy ügyes kis szöcskegyerekhez. A kis zöld legényke régóta ott lapult a fű között, de senki sem vette észre. Nem mert szólni, hogy ő is szeretné kipróbálni a focit. De most itt volt az alkalom. A labda épp elé gurult, mintha csak azt mondta volna: - Gyere, játsszunk! Hagyjuk a veszekedős bogarakat magukra. Nem értik, mi a sport szeretete. A zöld szöcskegyerek pedig szépen a lábára vette és boldogan dekázgatott vele. Aztán a sarkán is megtáncoltatta a labdát. Fejelgetett és kapura rúgott. Gólt gól követett. Boldogan nevetett, élvezte a játékot. Mikor a sok harcias bogár magához tért, azt látták, hogy a szöcske nagy örömmel játszik az ő labdájukkal. - Adod vissza azonnal! – mordultak rá valamennyien. De ekkor előjött a föld alól egy ezerlábú és odaállt a tolakodó, veszekedő, erőszakoskodó állatok elé. Még megkerülni sem tudták, olyan hosszú volt. És így szólt: - A labda legyen azé, aki a legjobban megbecsüli. - Jó! Jó! – mondták valamennyien.
- Nos, hát akkor figyelj, te csodálatos focilabda! Kinél érzed a legjobban magad? Gurulj oda! Nem kellett kétszer mondani! A focilabda boldogan odagurult a zöld szöcskegyerek lábához. Mert ő volt az, aki örömmel játszott vele és nem a nagyságát akarta fitogtatni a képességeivel. Így lett a kis zöld szöcskegyereké a csodálatos focilabda. Ő pedig szívesen focizott vele minden bogárral, minden rovarral, aki sportszerűen játszott.
(Mézes Judit: Hoci, foci!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése